Bejegyezte - 2006, Szeptember 30. [272] .
A szerelem az egy furcsa dolog.
Itt kell megjegyezzem: mára olyannyira banális közhellyé vált, mint jelenség, hogy nem is hangzik jól. Nem elég kúl, ugye, meg elcsépelten cseng. Őszintén, én sem szeretem a szó hangzását; magyarul olyan hangzása van, mintha a nyelvedet lobogtatná a szél; lö ékhös fhranszia nyhelven mintha egy halat fogtál volna; és amikor egy inglis vagy eméjriken mondja, mintha hányni kezdenél. Több nyelven hirtelen nem jut eszembe, de japánul biztos úgy hangzik, mintha le akarnál valakit fejezni. Continue reading ‘L’amour lamentálás’
Bejegyezte - 2006, Szeptember 27. [269] .
Ezt is megúsztam, viszonylag olcsón. Valaki nagyon szerethet engem valahol 
Mindegy, megmaradok, és ez a lényeg; csak azt sajnálom, hogy néhány emberre ráhoztam a frászt. Ne haragudjatok, tudjátok, milyen pesszimista vagyok.
(így jó idő múlva azért leírom, hogy bevérzett a gyomrom, és két bordám tört el)
Bejegyezte - 2006, Szeptember 26. [268] .
Befejeztem a hatalmas és roppant komplex agytevékenységet igénylő csicsázást. Csak nézz rá…! És mondd: váó. Adalék: minél újabb a technológia, annál nagyobb az esély a rejtett hibák felbukkanására. Tudniillik, Természet Ősanya a rejtett hibák pártján áll. Na persze, hiszen nő az istenadta, így egyfelől lehet, hogy csak elszúrja, amit el lehet, másfelől a fenti teória evidens folyománya, hogy Természet Ősanyánk egy kiszolgált lotyó. Continue reading ‘Furaság’
Legutóbbi hozzászólások